Demokrata: A Jószolgálat maratonistája

2018. június 20., szerda 10:44

ZENÉVEL ÉS SPORTTAL A FOGYATÉKKAL ÉLŐKÉRT
Közel hétszáz jelölt közül idén a debreceni Nádudvari Péter kapta a legtöbb szavazatot a Jószolgálat-díj önkéntesen végzett egyéni szociális munka kategóriájában. A fiatal családapa kamaszkora óta foglalkozik beteg vagy fogyatékkal élő gyermekekkel, zeneterapeutaként és sportolóként egyaránt.

 

Nádudvari Péter határozott ember. Határozott a hangja a telefonban, határozott a kézfogása, és ahogy az már a beszélgetésünk elején kiderül, határozottak az elvei is. A fogyatékkal élő vagy súlyosan beteg gyerekek segítése számára nem valamiféle világjobbító póz, hanem olyan természetes cselekedet, ami a családjában is mindig követendő példa volt. Az orvos édesanya és szociális munkás édesapa mellett felnőtt Péter még tizenéves korában vett részt egy alapítvány nyári táborában, ahol fogyatékos fiatalok és a velük foglalkozó szakemberek, köztük az édesanyja nyaraltak, illetve dolgoztak. Ahogy mondja, már az első napon biztos volt benne: ez nem egyszeri alkalom, hanem az egész életét meghatározza majd. Nem véletlen, hogy később, a magyar szak és a gyógypedagógia alapszak elvégzése után hivatásszerűen is e területtel kezdett foglalkozni, a budapesti Kozmutza Flóra Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézményben tanított magyart és zenét, mellette a gyöngyösi Autista Segítő Központban volt zeneterapeuta, illetve a Hétszínvirág Napközi Otthon értelmi fogyatékos ellátottjaiból összeállt Gyöngyszem zenekart vezette. A fiatal apuka jelenleg egy multinál dolgozik, a szabadidejét azonban továbbra is korábbi hivatásának szenteli - igaz, most már tisztán önkéntességi alapon.

 

A zene varázsszer

- A tevékenységem egyik fő pillére a zene. A zeneterápiának számtalan ága van, én értelmi fogyatékos és autista személyek hangszertanításával, illetve belőlük álló kisebb zenekarok vezetésével foglalkozom. Tévhit például, hogy az értelmi sérültek zenei fejlesztése felesleges, a direkt az ő számukra kidolgozott, úgynevezett színes kotta módszerrel, amelyet én is használok, jelentős eredményeket lehet elérni. A mozgássérült vagy különböző gátló testi tünetekkel élő idegsérült emberek szintén részesülhetnek a zene örömében, számtalan átalakított hangszer áll a rendelkezésükre, és a magasan funkcionáló autistáknál is sokszor remek eredményeket lehet ezen a téren elérni - magyarázza Nádudvari Péter. Hozzátéve, a zene ilyenkor nemcsak öncélú, bár reményt adó és jókedvre hangoló foglalatosság, hanem egy olyan varázsszer, amely rengeteg készséget, képességet fejleszt. Ha például egy fogyatékos gyerek egy ritmus- vagy billentyűs hangszert rendszeresen a kezébe vesz, mind a nagymozgása, mind a finommotorikája fejlődik, arról nem is beszélve, hogy a zongora, ahol egyszerre kell a kottát és a billentyűket figyelni, a kognitív képességekre is hatással lehet. Emellett remek eszköze a társadalmi integrációnak: ha Nádudvari Péter és kollégái tanítványai fellépnek valahol, a közönség láthatja, hogy ugyan fogyatékos fiatalok sorakoznak a színpadon, a megfelelő módszertannal, háttértámogatással ők is képesek magas minőségű és szórakoztató produkciót létrehozni, vagyis a társadalom hasznos tagjaivá válni.

 

Mindenki egyenlő

- Rengeteg koncert van már a hátunk mögött különböző gyerekekkel, fiatalokkal. És rengeteg sikerélmény az apró elmozdulásoktól egészen odáig, hogy az egyik halmozottan fogyatékos zongorista tanítványom, Berta Bence néhány éve a Nemzeti Múzeumban lépett fel.
A Nemzeti Színkottás Zenekar koncertjeihez pedig többször csatlakoztak olyan országosan elismert művészek, mint St. Martin vagy Tóth Vera. Utóbbiak jelenléte különösen fontos az integrációban, hiszen ha fogyatékos és ép zenészek együtt muzsikálnak a színpadon, annak világos üzenete van: ebben a kontextusban mindenki egyenlő. Közös társadalmunk ugyanolyan részei vagyunk, ezért emberi hiba kirekeszteni bárkit az olyan közös kulturális kincseinkből, mint a zene, a művészetek, a sport, csak azért, mert kisebb-nagyobb mértékben eltér a "normálistól".

 

Fuss a barátodért!

Apropó, sport. Sok éve már, hogy Nádudvari Pétert a kora hajnal a rekortánon találja, számtalan maraton, ultramaraton és Ironman verseny van a háta mögött. És persze nem is ő volna, ha mindezt nem forgatná át valami még sokkal nagyobb teljesítménybe.
- 2012-ben kezdtem el a hobbisporttal komolyabban foglalkozni, majd hamarosan csatlakoztam a Bátor Tábor Élménykülönítmény nevű projektjéhez, amelynek lényege, hogy a futásra vállalkozók kilométerei megvásárolhatók, a bevételt pedig az alapítvány súlyosan beteg gyerekek élményterápiás táboroztatására fordítja. Ezt követően jött a gondolat, hogy miért is ne fussak előbb a saját zenetáborainkért, majd már személyesen azokért a gyerekekért, akikkel napi kapcsolatban állok. Így jött létre a Team Miki - duplán gyógyító kilométerek nevű projekt - magyarázza Péter. A misszió névadója a tizenkét éves Katona Miklós Patrik, akinél a kisagyi sorvadásos betegsége miatt több területen - mozgáskoordináció, finommotorika, immunrendszer, tanulási készségek - állapotromlás következett be, és akiért zenetanára már több alkalommal futott, sőt, speciális futókocsi segítségével néhány versenyt közösen is teljesítettek. Idén szintet lépett az együttműködésük: a kisfiú kérésére ez évben már nem érte, hanem egy barátjáért, Mátéért róják majd a köröket.
- A szlogenünk ezért is lett a "duplán gyógyító kilométerek". Hiszen egyszer gyógyítják azt a fiút, akiért a konkrét gyűjtés folyik, és Mikit is, aki viszont lelkileg épül azáltal, hogy lett egy célja az életének - a család szerint megnőtt az önbizalma, szinte kivirágzott, mióta ebbe belekezdtünk. Ez a hatalmas lelki plusz sokat tesz hozzá a betegséggel vívott harcához is, talán hihetetlennek hangzik, de néhány lépést meg tud tenni kerekesszék vagy járógép nélkül, ami az ő állapotában szinte csodaszámba megy.
Mivel azonban még rengeteg Miki és Máté van az országban, Péter reménykedik benne, idővel egyre többen csatlakoznak majd hozzájuk, és a Team Miki hasonló személyes felelősségvállalások révén országos mozgalommá bővülhet. Csak így, kis lépésekkel, helyi példákkal lehet ugyanis a magyar társadalom javuló, ám még mindig nem túl erős integrálóképességét növelni.
Nádudvari Péter határozott ember. Nem kérdés, hogy ennyi erővel a lelkében ez is sikerülni fog neki.

 

A CSELEKVÉS DÍJA

Beteg gyermekben reményt éleszteni, ráncot simítani öreg arcon, ételt adni az éhezőnek, hajlékot az otthon nélkülinek, jó szót annak, akinek már semmije nincs az ég alatt. Nem is hinnénk, hányan fáradoznak ezen nap mint nap Magyarországon, vagy mert ez a munkájuk, vagy egyszerűen szenvedélyből, mert így diktálja a tisztességük, szívük. És bár a legtöbben nem várnak hálát mindezért, néha igenis muszáj megköszönni nekik. E célból jött létre 2016-ban a Twickel-Zichy Mária Terézia Alapítvány Jószolgálat-díja, hogy a különböző szociális területeken áldozatos és példaértékű munkát végzők évente legalább egy alkalommal pénzbeli jutalommal is járó elismerésben részesülhessenek.

A báró Twickel Görgy alapította kitüntetéssel a nagybirtokos-borász édesanyja örökségét is folytatja: az 1944-ben született, hányattatott sorsú gróf Zichy Mária Terézia az 56-os szabadságharc idején vöröskeresztes önkéntesként sebesülteket ápolt, később, már Münchenben ápolónőként hajléktalanokkal foglalkozott, megalakította a Német Máltai Segélyszervezetet, részt vett a Magyar Máltai Szeretetszolgálat létrehozásában, egész életében nehéz sorsú családokat, gyermekeket támogatott. Fia ezt a munkát viszi tovább az édesanyja nevét viselő alapítvánnyal, amely egyéb segítő tevékenységei mellett immár harmadik évben osztja ki a Jószolgálat-díjakat.

A cselekvés díjának is nevezett elismerésre az ország bármely pontjáról bárki jelölhet olyan személyeket, szervezeteket, közösségeket, akik kiemelkedő elkötelezettséggel dolgoznak a családokért, a kisebbségekért, a fogyatékkal élőkért, idősekért, hajléktalanokért a szociális munka terén. A kitüntetéseket idén június elsején osztották ki az Akadémia dísztermében, az ünnepségen részt vett a Jószolgálat- díj 2017/18-as évadának nagykövete, Lackfi János, az elismeréseket és a vele járó pénzjutalmat (egyéni kategóriákban fél-, szervezetenként kétmillió forint) báró Twickel György és hét szakmai segélyszervezet képviselői adták át. A díjazottak széles körű tevékenységet folytatnak, akad köztük diakónus, szociális munkás, egyetemi diák és kerékpárosokból verbuválódott civil szervezet is, Budapesttől Vámosújfalun át Kazincbarcikáig.

A hivatásszerűen végzett egyéni szociális munka kategóriájában Molnár-Gál Béla, Németh Márta és Biró Dániel kapott elismerést, mindhárman sok éve és nagy szakértelemmel segítik pártfogoltjaikat, a hátrányos helyzetű roma családokat, a fogyatékkal élőket és a kapcsolati erőszak áldozatait.

A hivatásszerűen végzett szociális munka szervezeti kategóriájának győztesei a megváltozott munkaképességű személyeket foglalkoztató és zenekaráról, illetve kórusáról is ismert Nem Adom Fel Alapítvány, a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek, fiatalok, és felnőttek nappali ellátását 1991 óta végző XV. kerületi Fejlesztő Gondozó Központ (FENO) és a társadalmi perifériára jutott emberek anyagi, természetbeni és lelki támogatását zászlajára tűző Oltalom Karitatív Egyesület lettek. Életműdíjjal ismerték el Kisné Lovasi Máriát, aki negyvenévnyi szociális munkája alatt létrehozta többek között a veszprémi szociális ellátórendszert.

A közönségszavazás alapján az év önkéntese Nádudvari Péter lett, önkéntes közössége pedig a Budapest Bike Maffia éhezőket segítő csapata. Ők a kategória különdíját elnyerő, hasonló tevékenységű Heti Betevő Egyesülettel most közös projekt megvalósításába fognak a pénzjutalmak felhasználásával. A szakmai zsűri másik, egyéni önkéntes különdíját Fábián Sára kapta, a fiatal lány még egyetemi tanulmányai kezdetén alapította meg a kórházban fekvő gyermekek taníttatása érdekében indított, ma már számtalan fiatal önkéntest a soraiban tudható Amigos a gyerekekért alapítványt.

Szerző: Farkas Anita, az interjú a Demokrata 56-57. oldalán olvasható.