Lackfi János

Egy falusi paphoz bekopogott valaki, hogy szeretne öngyilkos lenni. Az atya bólintott, oké, ha így, akkor így, de mennyire sürgős az ügy? Mert ő befogadott egy nyaktól lefelé lebénult cigányembert, és már hetek óta azért imádkozik, kerüljön segítő, aki ápolni tudja az ő távollétében is. Az öngyilkosság egyelőre elnapolódott, és a pap is tudta végezni a munkáját. 

Azt gondoljuk értelmes életnek, amikor valakinek megvan mindene, anyagi biztonság, munka, család, elismerés. Barátunknak ezekből továbbra is alig jutott, de mégis lett értelmes helye a világban, valami, amiben őrá számítottak, valami, amit más nem végzett el helyette. 

 És a történet nem áll meg itt. Az az ember, akinek már a teste sem engedelmeskedett, aki mellé ápolót kellett szegődtetni, tudott valamit, amire sokaknak volt szüksége. Remekül beszélgetett másokkal, értett hozzá, hogy kell meghallgatni az embereket. Jöttek sorra a falubeliek, leültek az ágya mellé, és órák hosszat öntötték ki a szívüket, mert végre volt kinek. Abban a szinte csupán egyetlen fejként funkcionáló férfiban működött valami, ami mindenki másból hiányzott: a megértés képessége. 
 
 El van ez osztva rendesen. Szerencsére nem igazságosan. Ezért fontos hogy legyenek jó szolgák, akik tudják a másikat éppen abban szolgálni, amiben szükséget szenved. Ebben a csupa-úr világban, ahol az ügyintéző is úr, az ügyfél is úr, meg mindketten úrnők is lehetnek, nagyon örülnék, ha sikerülne jó szolgává válnom. És ha minél több jó szolgát megismerhetnék.
Megosztás E-mail