Ónodi Eszter

Lehet tudni rólam, hogy nem igazán vállalok el felkéréseket a színházi-és filmszerepeken kívül, de jó ügyek mellé mindig szívesen állok. Amikor Tóth-Simon Ferenc az alapítvány nevében megkért, hogy a magam eszközeivel én is vigyem ennek a díjnak a hírét, azonnal igent mondtam, mivel minden célját, üzenetét a magaménak érzem.

A társadalom ismert színésznőként tart számon, én mégis ha csak tehetem, igyekszem hétköznapi módon élni. Közel érzem magamhoz a hétköznapok embereit, történeteit. Amelyek tulajdonképpen egyáltalán nem hétköznapiak. Ebből dolgozom színésznőként is és ugyanezért érzem közel magamhoz ezt a díjat is, mivel hétköznapinak tűnő emberek hétköznapinak tűnő életeiben ragad meg valamit, ami egyáltalán nem hétköznapi.

Bárcsak az lenne. És jó lenne az is, ha az, amit az önkéntes vagy hivatásos szociális munkások tesznek, olyan hétköznapi és természetes lenne, hogy foglalkoznunk se kellene vele. De sajnos a tolerancia, a rászorulók támogatása, a cselekvő szeretet még egyáltalán nem hétköznapi. Ezért meg kell mutatnunk azokat, akik a hétköznapok igazi hősei. Ha a magam eszközeivel én is hozzájárulhatok ahhoz, hogy minél többen ismerjék meg a hivatásos és önkéntes szociális munkások odaadó munkáját, akkor úgy érzem, hogy ezért már biztosan van értelme a nap jelentős részében ismert színésznőnek lenni.

Megosztás E-mail