Molnár-Gál Béla

Hivatásszerűen végzett szociális munka - egyéni kategória

Mi már úgy érezzük, mintha cigány vér lenne benne

Szerző: Zsilák Szilvia/Index.hu

Fotó: Nagy Szabolcs / Index


Molnár-Gál Béla a kazincbarcikai Don Bosco Iskola igazgatója. Az intézmény vezetőjeként
célja a hátrányos helyzetű diákok felzárkóztatása, hogy szakmát adjon a kezükbe, és megértesse
velük, hogy lehetőleg akkor vállaljanak gyereket, amikor megteremtették a szükséges egzisztenciát.
Mindezt nem büntetéssel, hanem szeretettel rávezetve próbálja elérni. Molnár-Gál Béla emellett több
mint tíz éve egy borsodi faluban, Balajton felkarolt egy cigány közösséget és újranyitotta a bezárt
templomot. A kallódó gyerekek azóta iskolába járnak, jelentősen csökkent a bűnözés és a konfliktusok
száma. Kijárta, hogy több mint tizenöt családhoz bekössék a vizet, és fürdőszobákat alakítsanak ki.
Béla „atyát”, aki emellett négy gyermek édesapja, az Isten küldte – mondják a helyiek.

"Húsz éve kinevettem volna, ha valaki azt mondja, hogy diakónus leszek."

Molnár-Gál Bélának hittantanár és nevelőtanár a végzettsége, 2009-től diakónusként tevékenykedik
Balajton. Béla „atya” elsődlegesen cigánypasztorációval foglalkozik. Házas volt, amikor felszentelték.
A helyiek is tudják, hogy Béla atya nem pap, mégis ők már csak így emlegetik, magukra pedig nem
mint romákra, hanem mint cigányokra hivatkoznak. Nem tudatosan kezdett el foglalkozni velük,
inkább csak belecsöppent a mostani munkájába – húsz éve nevetett volna, ha valaki azt mondja
neki, hogy diakónus lesz.

Már gyerekként kapcsolatba került a cigányokkal, mert a cigánysor mellett laktak. Az édesanyja
nem volt mélyen vallásos, az édesapja pedig ateista párttag volt. Ő maga nem gondolta volna,
hogy ilyen közel kerül a görögkatolikus egyházhoz, de a felesége nagyon vallásos családból
származott, és ez rá is nagy hatást gyakorolt.

Fotó: Nagy Szabolcs / Index

Amíg meg nem szűnt a munkahelye, vezetékes távközléstechnikai műszerészként dolgozott a
Matávnál, ezután volt üzletkötő és a benzinkutas is. Majd jött egy időszak, amikor munkanélküli
volt, és eldöntötte,, hogy abbahagy minden világi munkát, és olyasmit csinál, amivel embereken
tud segíteni. Hitoktatóként dolgozott heti pár órában Edelényben, abból viszont nem lehetett
megélni. Komoly anyagi gondjaik voltak, és fogadalmat tett,  hogy az első munkát, amit felajánlanak
neki, elvállalja. Ezután érkezett egy telefonhívás a Don Bosco Iskolából, hogy hittantanárt keresnek.

Nem egy tipikus igazgató

Béla az első a Don Bosco Általános Iskola, Szakközépiskola, Szakgimnázium és Kollégium 
történetében, aki alulról indult el, és tanári tapasztalattal lett igazgató. Egy többszintes épületben
általában fent szoktam keresni az igazgatói irodát, ő viszont lehozta onnan, hogy központi helyen
legyen, közel a tanárokhoz, diákokhoz. A gyerekek folyamatosan jönnek be Béla bához: ez nem
egy tipikus igazgató-diák kapcsolat, tisztelik őt, de tudnak hülyéskedni, együtt focizni is vele.
Nem hisz a mesebeli szegénységben, mutatja az egyik gyerek késeléses verekedésben szerzett
sebét.

"Messziről kerültem ide, előtte rossz társaságban voltam, és el sem tudtam volna képzelni,
hogy egyszer munkám lesz. Először nem volt szimpatikus a hely, senkit sem ismertem, de
aztán Béla bá' is segített beilleszkedni. Jó fej, lehet vele hülyéskedni, odafigyel ránk, ha úgy
van, kisegít minket. Nem tervezek még gyereket, először ház legyen."

– mesélte az egyik volt intézetis diák.

 

Fotó: Nagy Szabolcs / Index

Don Bosco Iskola

Don Bosco (Bosco Szent János) olasz pap (1815ndash;1888) a szalézi szerzetesrend
alapítója volt, ami ma a második legnagyobb katolikus szerzetesrend a világon, 130 országban
vannak jelen. Don Bosco az utcáról és a börtönből szedte össze a gyerekeket, szállást adott
nekik, és vallásos nevelés keretében szakmára tanította őket. Együtt játszott velük, tőle
származik a „megelőző módszer”, amit Béla atya is alkalmaz igazgatóként az iskolában.

A rend Magyarországon régen árvaházakat, javítóintézeteket vezetett, ma már iskolákat és
plébániákat tart fent. Az iskola 1993-ban a szalézi rend fenntartásában kezdte meg működését
Kazincbarcikán. Ez az intézmény már nem az utcáról karolja fel a gyerekeket, de továbbra is
számos hátrányos helyzetű gyereken segít, akik között vannak javítóintézetesek és
börtönviseltek is. A diákok 80-90 százaléka cigány származású, de az iskola nem a
származást, hanem a helyzetüket nézi.

Mióta Béla az igazgató, ezek a változások történtek

  • Erősítette a Don Bosco-módszert, ami büntetés helyett a megelőzésre épül.
  • Teljes állásban foglalkoztat gyermek- és ifjúságvédelmi felelőst. Az ilyen típusú intézményekben
    ez azért fontos, hogy folyamatosan kapcsolatot tartsanak a családokkal, a gyerekek ne
    morzsolódjanak le. Ha valaki kimarad az iskolából, kinyomozza az okát.
  • Gyógypedagógus van az iskolában a sajátos igényű hallgatók részére.

Az igazgató a közvetlen tanár-diák kapcsolatban hisz, vele lehet hülyéskedni.
A Don Bosco-pedagógiát követve, beáll a gyerekek közé játszani, nem csak külső szemlélőként
felügyel, onnantól kezdve, hogy együtt fociznak, kialakul egy barátságos kapcsolat. Ha műsort
adnak elő, a tanárok is fellépnek a diákokkal közösen.

Fotó: Nagy Szabolcs / Index

Zavarta a bezárt templom látványa

Zavarta, hogy Balajton a templom kapui zárva vannak, és hogy nincs közösségi élet a faluban.
A régi templomot a cigányok kifestették, ám a 2010-es árvíz miatt az épület beomlott és
használhatatlanná vált. Ezután a kultúrházban tartották a liturgiát, majd pedig az egyház
megvásárolta a régi iskolát az önkormányzattól. Ezt szintén saját maguk újították fel – amikor
a sekrestyés körbevezetett, elmesélte, hogy a férje még a szobrokat is újrafestette.  

Az ötszáz fős faluban körülbelül ötvenen rendszeresen járnak liturgiára, további ötven pedig néha.
Béla atya nemcsak egy templomot, hanem közösségi helyet is teremtett. A templom melletti udvaron
a falu lakói gyakran összegyűlnek, közösen főznek, zenélnek és táncolnak, továbbá megbeszélik az
aktuális dolgokat az atyával. Együtt járnak zarándoklatokra is. Az eleven és bensőséges
hangulatú közösség a kívülálló számára is vonzó.

BÉLA ATYA SZERINT A CIGÁNYOK ÖSSZEZÁRNAK, NEHÉZ KÖZÉJÜK BEKERÜLNI. EZ A
VÉLEKEDÉSE KÍVÁNCSIVÁ TETT, HOGY NEKI, NEM CIGÁNYKÉNT, HOGYAN SIKERÜLT
ŰELJUTNIA ADDIG, HOGY MOST MÁR ŐT IS CIGÁNYKÉNT KEZELIK. 

„Az egyik titok, hogy nem úgy kell odamenni hozzájuk, hogy szánjuk őket, mert akkor csak elveszik,
amire szükségük van, de közelebb nem tudunk hozzájuk kerülni. Ha viszont úgy megyünk oda,
mint ember az emberhez, nem azért, mert akarok valamit, hanem mert érdeklődöm, onnan kezdve
sokkal elfogadóbbak.”

Fotó: Nagy Szabolcs / Index

A családokkal kiszámoltatta, havonta mekkora összeg megy el cigarettára. Ez az egyik módszere:
nem azt mondja, hogy szokjatok le, hanem próbálja felnyitni a szemüket. Az egyik asszony a faluban
meghökkenve mesélte, hogy egyes családok 30-60 ezer forintot is elköltenek havonta cigarettára.

„Ha gyerekekkel foglalkozunk, jó lehetőség, hogy belépjünk a család életébe. A prédikáció során
elmondom nekik, hogy miért ne szüljenek 16 évesen, miért legyen szakmájuk.” Azzal Bélának
nincs baja, hogy valaki fiatalon szül („hiszen a szűzanya is fiatalon szült”), de arra ösztönzi őket,
hogy tanuljanak, és legyen munkájuk, és csak ezután, tudatosan vállaljanak gyereket.

„Tudni kell megérteni őket. A cigányok kevesebb szóval fejezik ki magukat, ezt nem szabad figyelem
kívül hagyni, mert az oktatásban fontos szerepe lehet.” Egy példát említett, valaki felkereste őt, hogy
nem keresztelheti meg a gyerekét, mert akkor a többiek sértésnek veszik. Béla atya teljesen értetlenül
állt a helyzet előtt, végül kiderült, hogy azt hitte, Béla atya lenne a gyerek keresztapja.

15 családnál segített bevezettetni a vizet

Elintézte, hogy a faluban tizenöt családnál bekössék a vizet, ami Borsodban házanként százezer
körüli összeg lett volna. Megegyezett egy kedvezményes árban a szolgáltatóval, és megkérte a
Katolikus Karitászt is, hogy támogassák. A víz bekötésének feltétele az volt, hogy az összeg egy
részét a családoknak kellett állniuk, tetőaknát is intézett nekik, azt az iskolában megcsináltatta.
Vízvezeték-szerelőt is kerített. Béla elmagyarázta a cigányoknak, hogyan ássák ki a gödröt, aztán
már egymásnak is segítettek. Volt, aki elleste a technikát, és más családoknál is bevezette a vizet.
Volt, akinél az áram visszakapcsoltatását, a szemétdíjat vagy a telefonos tartozásokat segített
rendezni.

Fotó: Nagy Szabolcs / Index

„Azért kell odamenni közéjük, hogy megtanítsuk őket tervezni. A mának élnek, nem hosszú
távon gondolkoznak előre, a pénzbeosztás sem megy. Akik cigányokat foglalkoztatnak,
hetente vagy kéthetente fizetnek, mert így tudják megtartani őket.”

Ha valaki nem fogja meg a cigányság kezét, magától
nem fog felemelkedni

A helyiek azt mesélték, hogy azelőtt nem volt ilyen szoros összetartás a faluban, rengeteg
viszály, sőt verekedések is voltak, ma már az ivászat is kevesebb,a „kamatos pénzek” is
megszűntek. Jobban felismerik ezeket a bűnöket, amelyek korábban a mindennapok részei
voltak. Tudják, hogy nem volt könnyű dolga velük Bála atyának, mert a cigányok nehezen
nyitnak a nem cigányok felé. De Béla atya már a kezdetektől más volt, a  kitartása mellé
kellett a közvetlensége, együttérzése, és hogy megértette a problémáikat. Azt mesélik, nem
dorgálta meg őket, ha hibáztak, hanem megkérdezte: ha már ilyen helyzetbe kerültünk,
hogyan tudnánk megoldani.

Érettségim lesz!

– mondja az egyik helyi asszony, miközben csillog a szeme és reménykedik.

„A hírekben csak azt hallják, hogy a cigányok bűnöznek. Tudja, milyen nehéz dajkaként
megmagyarázni a gyerekeknek ezt a hátrányos megkülönböztetést?” – teszi fel a kérdést
az asszony.

"Hogy várhatnánk el azoktól a szegény családoktól, akiknek általános iskolájuk sincs, hogy
kitaníttassák a gyereküket? Örülnek, ha cipőt tudnak venni a gyerek lábára. De vannak
változások, a mostani harmincas korosztály már másképp nevelkedett, és gondolkodik.
Látják, hogy a közmunkának nincs értelme, az is csak időszakos, télen pedig húszezer
forintból nehéz megélni."

Előfordult, hogy Béla atya a saját családi kasszájából vásárolt be néhány családnak, ha
megszorultak. Már sokan mondják a gyereküknek, hogy tanulni kell. Az asszony fia is úgy
mondja, hogy egyelőre nem vállalnak több gyereket, mert csak ennek az egynek tudják
megadni, ami kell. Béla atya ezeket is magyarázza nekik a vasárnapi liturgiákon, a
gyerekeknek szóló oratóriumon, és a felnőttek hittanán. 

 

Fotó: Nagy Szabolcs / Index

Most nagy dolog, hogy szakmunkát kapnak a kezükbe a Don Boscóban, de olyan is van, aki
gimnáziumba jár a faluból. Itt alig van munka, régen volt a bánya, a szikvízgyár, a varroda és
a csokigyár. Az egyik lány nagy álma, hogy elinduljon az eladóképzés, vagy hogy fodrász
lehessen és Miskolcon dolgozhasson.

Egyesével kell felhozni őket

Béla atya azt mondja, korábban előítéletes volt, de megtanulta, hogy cigány és cigány között is van
különbség, sok probléma a nyomorra jellemző, és nem a cigányságra.

„Sokan úgy gondolják, hogy a cigányok helyzetét úgy kellene megoldani, hogy egyet kiemelünk
közülük, és mint értelmiségit visszaküldjük. De ezt a helyzetet leginkább Platón barlanghasonlatával
tudná leírni. A mélyszegénységben élő személyek egy zárt világban nőnek fel, egy barlangban. Ha
odamegy hozzájuk egy ember, aki azt mondja, hogy van egy szebb világ, és kihoz egy cigányt, akiből
értelmiségi lesz, az már nem megy vissza a cigányok közé, mert tudja, hogy nem olyan egyszerű. Ha
visszamegy valaki, aki már elvágta a kötelékeit és megszokta a fényt, odalent már nem lát, és megbotlik,
a többiek meg kigúnyolják: miért mentél ki, ha nem látsz itt semmit? Nem értik a szavát.”

„Tehát nem az a feladat, hogy felhozunk egyet, és visszaküldjük, hanem, hogy egyesével felkaroljuk őket.”
Mindenkire személyre szabottan kell odafigyelni, mondja Béla atya, aki abban azonban biztos, hogy

AZOK AZ EMBEREK, AKIK EGYSZER ELINDULTAK EZEN AZ ÚTON, MÁR NEM ÁLLNAK MEG.

2018-ban a Jószolgálat-díj médiatámogatója az Index.

 

Megosztás E-mail