Szociális Csomagküldő Mozgalom

2017. június 25., vasárnap 12:42

Civil közösség kategória

Ők mind a testvéreim       

Szerző: Szirmák Erik / Origo

A Szociális Csomagküldő Mozgalom (SZOCSOMA) a cigánytelepeken, extratartós mélyszegénységben élők támogatására jött létre. „Ők számomra a leginkább elhanyagolt társadalmi réteg, itt találtam a legtöbb feladatot” – mondja Kiss Anikó képzőművész, a mozgalom alapítója, az alapítvány kuratóriumi elnöke. Szerinte az itt élő romák sorsán társadalmi méretekben elsősorban a többségiek képesek változtatni, ami már nem merülhet ki csupán csak az adakozásában, hanem a civil kurázsi eszközeit is be kell vetni a rászorulók érdekében.

A csomagküldés országos szervezése Kiss Anikó ötlete volt. Ez hívta életre azt az ezer fős csoportot 2014-ben, amely elsősorban az ő baráti köréből és Facebook-ismerőseiből nőtte ki magát. Majd annak fejlődése vezetett a mozgalom ügyeit szervező SZOCSOMA Alapítvány létrehozásához 2015 végén. A csoport találkozott olyan családokkal, akiknek az otthonában bogarak voltak, egerek, patkányok is könnyen bejutottak, ahol nem volt kilincs az ajtókon, villanykapcsolóknak csak a helye látszott, és a falakból kiállt a vezeték szigetelés nélküli vége. „Ilyenkor megerősödött bennünk az az elképzelésünk, hogy kérjük a csomagküldőket, rakjanak be mindent a dobozokba, amire az egyszerű háztartásokban szükség lehet_ szigetelőszalagot, villanykapcsolót, vagy egy izzót. Ágynemű, takaró, gyermekápolási szerek, tisztasági és tisztálkodószerek is szükségesek, barkácseszközök, csavarok, maradék anyagok, hosszú a lista"– magyarázza a példákat. Kapóra jött az a csomagküldési mód, amely kedvező árával a folyamatos csomagküldést biztosította.

„Így már 25-30 kilós dobozokat is meg tudnak tölteni a csomagküldők adományokkal, akiknek mi címeket adunk az e-mail címünkre érkező megkeresésre“– mondja Kiss Anikó A SZOCSOMA kitalálója azt is elmeséli, hogy a futárokat először meglepte, hogy szegényebb utcákba csomagokat szállítanak, mert eddig ilyen helyekre nem nagyon vittek küldeményeket. „Amikor egyszer magam is küldtem csomagot, felhívott az egyik futár, mert nem találta otthon a címzettet, akinek a telefonszáma helyett az enyémet adtam meg_ »Ez itt egy gettó« – mondta ijedten a vonal végén, nem tudja, mit csináljon. Megkértem, hogy adja le nyugodtan a szomszédba, ott is szükség lehet arra a csomagra.”   A többség felelőssége Kiss Anikó szerint a szegénység mértéke és formája nem azonos, ha romáról vagy többségi szegényekről van szó.

A cigányság szegény rétegei ma is a legkiszolgáltatottabbak Magyarországon. Számukra kevesebb a kapaszkodó, szinte nincs is kitörési lehetőség, mert többek között nincs meg a pozitív előképük. Ezeknél a családoknál szinte nincs érettségizett, vagy aki jobb életkörülmények között élhetett volna. Nem örökölnek semmit az idősebbektől, akik szintén szegények, és az idős kor, ami a többségieknél még fiatalnak számít, náluk 55-60 éves kor között már befejeződik. Egyszerre akár több nagyobb betegségtől szenvednek, magasabb a gyermekhalandóság és a várandósok éhezésén túl a magzati éhezés is jelen van, a születéskori kis súly (2,5 kg alatt) előre vetíti a rövidebb életkort.

A cigány „éntudathoz” pedig a negatív megkülönböztetettség érzése is társul, amivel generációkon át kell szembesülniük – magyarázza a SZOCSOMA vezetője. Azt is elmeséli, hogy ő maga négy és fél évesen a fóti gyermekotthonban töltött pár hónapot, amikor szülei mindketten súlyos betegségben szenvedtek. Már lábadoztak, meglátogatták és az akkor a készült képek tanúsága szerint ő ott roma kisgyerekkel játszik együtt. Szüleitől tudja, hogy amikor kis barátaival pózoltak a nagy hajóhintán, úgy beszélt többnyire teljesen árva társairól, mint a testvéreiről, jelezve ezzel, hogy akár a szüleit is szívesen megosztaná velük. „Meghatározó élmény volt, amikor az angyalföldi »Tripolisz« szegénynegyedben taníthattam egy iskolában rajzot és éppen művészettörténeti tárgyú óra utáni szünet volt. Egy roma kislány az osztálytól egy másik lépcsőn rohan le a tanárihoz, hogy elém kerüljön, amíg én igyekeztem a szemközti lépcsőn lefelé. Lihegve kérdezi tőlem: »Anikó néni, honnan tetszik ennyi mindent tudni? Én is ennyit szeretnék tudni, mint Anikó néni.« Ezek valóban erős pillanatok" – emlékszik vissza a kezdeti benyomásaira, amelyek vezethettek talán oda, hogy később ő is tegyen a kirekesztett nélkülöző cigányokért.

A mozgalom vezetője szerint a leszakadt cigányságot érintő kliséket fel kell számolnia a többségi társadalomnak, érzékennyé kell válnunk arra, hogy belássuk: mi sokszor megrögzötten egy „többségi optikán" át vagyunk csak képesek szemlélni dolgokat. A cigányságról egyre több és több tapasztalatot kell szereznie a többségnek, hogy felismerjék, hogy éppen a leginkább kiszolgáltatott emberekre kell a legtöbb figyelmet fordítani. Kiss Anikó azt mondja, hogy nemcsak a szegény családokkal tudtak megismerkedni vidéken, hanem helyben a családsegítő szakembereivel, a szociális munkásokkal, a jegyzőkkel, polgármesterekkel is. Előfordul, hogy kemény falakba ütköznek és lehetetlen együttműködni, de van, hogy megtalálják a közös hangot. „Találkoztam olyannal is, akin éreztem, hogy idegenkedett tőlünk, de utána mégiscsak megköszönte a segítségünket" – magyarázza Kiss Anikó, hogy a közös tenni akarás végül megnyitja az embereket.  

Társadalomformáló mozgalom vagyunk 

A SZOCSOMA mögött nem áll semmilyen nagyobb szervezet vagy alapítvány, amely állandó jelleggel támogatná a munkájukat. Az önkéntesek a saját idejüket, pénzüket fordítják arra, hogy a segítségnyújtás a lehető leggördülékenyebben menjen. Jellemzően főleg középkorú és friss nyugdíjas korú tagjaink vannak, értelmiségiek, vállalkozók, tanárok, akik sokszor kifejezetten a mozgalom támogatására áldoznak. A mozgalom iránt érdeklődnek már a fiatalabbak is, sőt élvonalbeli aktivistáik között is akadnak olyan fiatalok, akiknek a napi gondokkal is meg kell birkózniuk.

„Szerteágazó közösségünk van, ahol természetesen nem lehet állandó jelleggel részt venni a munkában. Mindenki abban segít, amiben tud és akkor, amikor ideje engedi. Senkit nem szeretnénk erő felett igénybe" – vázolja a SZOCSOMA alapítója, aki azt is elmondja, hogy a csomagküldés szervezése mellett újabb feladatokkal is szembesülniük kellett. Meséli, hogy sok helyen a víz sincs a bekötve a házakban, ezért akár több száz méterre is gyalogolhatnak azok, akik főzni, vagy mosakodni akarnak. Nem beszélve vízmelegítés további gondjairól, mert ahhoz még tüzelő is kell, számos családnak semmilyen WC-je nincs se kint, se bent, amibe nehéz belegondolni, de ismert tény. A SZOCSOMA szeretne katalizátora lenni annak, hogy a 21. században ne legyen elfogadható tény, hogy csak megnehezített körülmények közt lehet vízhez jutni.

Ezek már nagy feladatok, miként például a „Szociális Katasztrófavédelmi Zöldszám” létrehozása és az összefogással megvalósuló hálózat kiépítésének kezdeményezése. A családok életének jobbítására a mentorálását is elkezdték, tanácsadással segítenének, amely eredménye hosszabb távon is megmutatkozik majd. „Egy szinte írni-olvasni nem tudó asszony, akivel korábban tudtunk beszélgetni, nemrég mesélte, hogy alig két hét alatt már el tudta intézni a kártyás villanyóra felszerelését a mi instrukcióink szerint. Adósságát így törleszti folyamatosan, nem áll fenn a kikapcsolás veszélye.

Számunkra ez az igazi siker" –mondja Kiss Anikó, aki szerint a mélyszegénységben élőknek el kell tudni magyarázni, hogy melyek azok a lehetőségek, amelyek segíthetik őket. Tudatosítani kell bennük, hogy jogosultak az ellátásokra, hogy nagycsaládosként kedvezménnyel utazhatnak, közgyógyellátásban részesülhetnek vagy igényelhetnek védett fogyasztói státuszt.

A SZOCSOMA vezetője szerint a kapott segélyek és családi pótlékok nem elegendők a létfenntartásra, szerinte ezek tévhitek, amelyeket kirekesztő szemléletű, vagy a helyzetet nem ismerő emberek előszeretettel hangoztatnak, de ez távol áll az igazságtól. Ugyanakkor nincs munkaalkalom, csupán időleges közmunka, ami az addigra felhalmozott adósságra éppen elég. „Egyértelmű, hogy a többségnek van arra eszköze, hogy segítsen a romákon. Több jó szándékú emberrel is találkoztam már, akiket mi döbbentettünk rá, hogy milyen szegénységben élhetnek emberek körülöttük és segíteniük kellene" – mondja az mozgalom alapítója, majd hozzáteszi, hogy a szociális kérdések megoldása állami szerepkör.

A civil akkor segít, ha baj van, vagy vannak olyan pontok, ahol egy baráti, a hivatalosnál kevésbé formális csoport jobban beavatkozhat. A SZOCSOMA önkénteseinek tapasztalatai nagyban hozzájárulnak a többségi társadalom gondolkodásának alakításához.

Megteremtődik annak a lehetősége, hogy egyre többen váljanak nyitottá a cigányság helyzetének javítására, vagy legalábbis szolidárisabbak legyenek a szegénységben élő kisebbségekkel – összegzi Kiss Anikó a mozgalom társadalomformáló szerepét. Számtalan, nemrég alakult civil szervezettel van együttműködésük, melyeket jellemez a szegényekkel történő közvetlen kapcsolatfelvétel.

Sokan elvetik az adományozást, mivel szerintük az elfedi és fenntartja a problémákat. A SZOCSOMA ezzel egyetért, ugyanakkor a tapasztalataik szerint a könyörület cselekedeteként hívják életre az adománytovábbítást, mert a fizikai életet lehet veszélyben látni. Kiss Anikó szerint a mozgalmat sokféle egyéni indíttatású tagok alkotják, akiket elsősorban az emberi méltóság tisztelete és a humánum köti össze.    

Megosztás E-mail